Az amerikai popénekesnő nemrégiben jelentette be Twitter oldalán, hogy példaképe, Iggy Pop is közreműködik következő albumán, melyhez Wayne Coyne és zenekara, a Flaming Lips már korábban a nevét adta.

A Telekom idén is támogatja a VOLT Fesztivált és a Heineken Balaton Soundot!

Soha annyi világsztár és hazai nagyágyú nem lépett még fel hazai fesztiválon vidéken, mint ahányan a 20. VOLT-ra érkeznek. A jubileumi, soproni fesztiválnak idén is a Telekom a főszponzora.

Legalábbis egy ideig biztos. A B-verzióval kapcsolatban nem csak a közhelyszótárt lőttem el A-tól Z-ig, de még a bennem jó mélyen megbúvó szerző írói eszközinek is a java részét beleöltem az írásaimba, de most megpróbálok néhány új szófordulattal is előhozakodni, aztán majd a végén eldöntöm sikerült-e. Szóval sokszor beszéltem már eme rendkívüli közösségről, melyet B-verziónak nevezünk. Szerintem, ez a név nem csak a banda neve, hanem a miénk is. Úgy vélem, hogy olyan szinten összenőtt a zenekar neve a stabil, állandó közönséggel, hogy a kettő együtt adja ki a nagy B-t.

Az ok, amiért ez az utolsó lesz, igazán egyszerű. A zenekar legifjabb tagja, a Pokol Asszonya egy jó időre nyugatra távozik, hogy egy kis elemózsiát keressen magának, és ez azzal jár együtt, hogy Laci próbaterme egy időre csendes marad. Remélem ez nem fog örökké így maradni, és azért majd néha felcsendülnek ott, majd rá nem sokkal a Pince falain belül a jól ismert dallamok. A most, 14-én tartandó buli, a banda nevével már szintén egybefonódott Ördög Pincében kerül megrendezésre.

Miután rájöttek a Pincében, hogy nem lehet néhány négyzetméteren elhelyezni 40-50 ugráló, tomboló embert, kivettek még két asztalt a táncparkettről, és az így felszabaduló pár négyzetméteren már kényelmesebben lehet bulizni, anélkül, hogy attól kéne bárkinek is tartania, hogy a tömegben fellökik, így a bulizók még felszabadultabban, fesztelenebbül tudnak léggitározni.  Megteszem ígéreteimet, és le zárom apró soraimat. Tehát vegyük pontró-pontra: Tudok ígérni szakállas vikingeket, léggitár szólókat, életre szóló élményt, sok-sok sört, de talán még könny zuhatagok is fogják áztatni a Pince padlóját, mely az utolsó dal közben fog könnycsatornáinkból megindulni, melyet zsebkendőink puha ölelésébe fogunk fojtani, midőn  visszagondolunk eme a pár évre, mely során csiszolódtunk, értünk, mely során elnyerte végső formáját a B-verzió nevű család. Szomorú este lesz, de reméljük, hogy életünk legfergetegesebb szomorú estéje.

Hiányozni fogsz Brigi.

Tofy kedvcsinálója.

Kezdés: 21:00, Ördögpince

Ördögpinca FB oldala

(Nem sikerült új dolgot leírnom)

Sting kezdte, Tom Jones folytatta, nálunk a Szigeten az MR2 Szimfonik Live koncerten ismerhette meg a közönség milyen az, ha kedvenc zenekarát szimfonikus zenekar kíséri. Volt, hogy ez jól sikerült, olyan is hogy kevésbé. Tegnap este a Magashegyi Underground merészkedett az előbbiek nyomába, mégpedig a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem színpadán a Művészetek Palotájában.

Szó, ami szó, nem aprózták el: ez már a koncert kezdete előtt remekül látszott a színpad berendezésén. És tényleg. A szimfonikusok (Harmónia Garden Orchestra) mellett egy kisebb énekkar (Discantus énekegyüttes) és egy elképesztő ütősszekció (Talamba ütőegyüttes) kapott helyet. Több szintetizátort láthattunk-hallhattunk, és a koncertzongora, ill. az orgona is kivette a részét a hangszerelésből.

Ilyen háttérrel csaptak bele a lecsóba a srácok, ami azt kell mondjam, kifejezetten jól sikerült. Nagyon jó volt, hogy a zenekar és az ütősök nem csak az eredeti számok alá tettek egy-két összhangzatot meg zörgést, hanem a számokat egész komolyan újragondolták az összhatás érdekében. A közeljövőben megjelenő albumról játszott trackek nem tudni, hogy jobbak lettek-e vagy sem, de az előző, Ezer erdő c. nagylemez számai között mindkét végletet felfedezhettük. A 'Metróhuzat' (aminek az se használt, hogy a rádió rongyosra játszotta már) csapnivalóan sikerült, az eredeti tempós ritmusból csak lötyögés maradt. Érthetetlen, mert az összes többi dalnál pont az ellenkezőjét tapasztalhattuk. Nem baj, legalább kipipálhatjuk a szabályt erősítő kivétel kérdését. A 'Fogyó hold felé'  a koncert fénypontja volt, nem csak az egyébként zseniális szöveg miatt, hanem a szimfonizált verzió elképesztő sodrása, magával ragadó eufóriája miatt is.

Bocskor Bíborka színpadi jelenlétből ötösre vizsgázott, ugyanakkor helyenként sok volt kicsit a pörgés-forgás, és a 'részeg a Holdon' járáskultúra. Énekére viszont, aki képes negatív kritikát tenni, az vagy süket, vagy hülye, de leginkább a kettő egyszerre: tisztán szólt (végre valaki..) és teljesen átélte a számokat. Itt jegyezném meg, hogy Bíborka képes úgy elénekelni a dalokat ahogy azt a stúdióban felénekelte, és ez elismerésre méltó és elég ritka teljesítmény. Lehet utána csinálni!

A koncert vége felé enyhe "teszetoszáskodás" vette kezdetét a visszatapsolások, ráadások közepette, szegény szimfonikusok nem tudták, menjenek vagy maradjanak, végül oldalvízen elsomfordáltak, ami nem feltétlenül a legszerencsésebb választás volt. A ráadások közt igazi gyöngyszemet hallhatott a nagyérdemű: a 'Szeplős váll' a capella változatát, ami ennek megfelően elsöprő sikert aratott.

Összességében a szimfonikus-remix nagyon jól sikerült, mert nem csak lekísérte a zenekart, hanem szerves részévé tudott válni a számoknak, tovább megyek, hozzátett az alapból sem ingerszegény dalok zenei világához.

Igazából nem is értem miért nem így adták ki őket.

L.